Magyarország, 2030. Március közepén hatalmas pelyhekben hullani kezd a hó, és nem akar elállni, óriási kellemetlenséget és komoly fejtörést okozva ezzel nemcsak a lakosságnak, hanem a rendvédelmi szerveknek is. A problémát súlyosbítja, hogy a jelenség csak a magyarokat sújtja, a határon túl igazi tavasz van, eltűnnek a hófelhők. Így hát egyesülnek a rendvédelem erői, a legmagasabb szinteken foglalkoznak a problémával, pályáznak EU-s klímavédelmi pénzre, és összehívnak egy tudományos konferenciát is. Nehezíti a problémát, hogy nem mindenki hisz a klímaváltozásban…De szerencsére nagy emberek a következő évtized Magyarországán is élnek, egyenesen a rendvédők soraiban. Itt van mindjárt a Tábornok, aki Napóleonéhoz hasonlatos hadvezéri erényekkel rendelkezik, vagy Alíz, a világlátott hadnagy, aki pontosan látja, hogy ez a tavaszi-nyári hóesés bizony a klímaváltozás egyértelmű jele. De meg tudja-e győzni erről az elöljáróit, és ki tudják-e dolgozni azt a tervet, amelynek segítségével lehetsé...
Pétervárról, a cár közvetlen közeléből vidékre, Voronyezs melletti birtokára vonul vissza Borjatyinszkij herceg és hercegné, hogy ottani kastélyuk és az azt körülvevő gyönyörű kert nyugalmát élvezhessék, egyben kihűlt kapcsolatuk újjáélesztésére fókuszálhassanak. Az utóbbi váratlanul jól sikerül: a hercegnő egy kislányt szül, aki néhány év múlva lázongó, a társadalmi szokásokba sehogy sem illő viselkedésével alaposan felforgatja a korábban sem ideális, de legalább annak látszó családot. A lány, Tuszja az első perctől más, mint a környezete: szabadságra és függetlenségre tör, lányként, majd nőként olyan jogokat szeretne, amelyek a tizenkilencedik századi Oroszországban elképzelhetetlenek. Öltözködésével, hajviseletével, párválasztásával és tudásvágyával is már-már megoldhatatlan feladványok elé állítja családját. Törekvéseiben egy ugyancsak különleges szövetségesre lel a család csupa szív orvosában, akit apjaként tisztel, és akivel úgy tud veszekedni, ahogy egy lány csak az apjával tud....
„- Most magán a sor, hogy szeresse önmagát, önmagáért.- Ezt mondogatom én is naponta, de nem mindig figyelek oda, sokszor képtelen vagyok meggyőzni magamat, nem látom értelmét, hogy folytassam.- Kedvesem, az ember nem mások kedvéért él, és nem is másokon keresztül, maga elég okos ahhoz, hogy ezt belássa!”Nina fogoly. A férjének és a házassága húsz évének a rabja. Nem tud szabadulni attól a férfitól, aki a saját függetlenségét minden emberi kapcsolat fölé helyezi. A munkásában sikeres, gyönyörű, kívánatos és elismert nő napokig nem hagyja el a lakást, nehogy lemaradjon férje telefonhívásáról. Semmibe veszi önmagát a férfi nélkül. Nina, a magyar származású holokauszttúlélő a származásának is a rabja marad örökké. A hetvenes években született regény jóllehet megidézi a saját korát, ám éppen az teszi torokszorítóvá, hogy semmit nem veszített az érvényességéből. Az önmagát elveszítő nő egyes szám első személyben megírt őszintesége tabudöntő, meghökkentő és szokatlan mind a mai napig.Bruck E...
Személyre szabott könyvajánlatok!
Tisztelt Vásárlónk! Annak érdekében, hogy az ízléséhez minél közelebb álló könyveket tudjunk a figyelmébe ajánlani,
arra kérjük, hogy fogadja el az ehhez szükséges cookie-kat a "Rendben" gomb megnyomásával. Ennek hiányában weboldalunk csak a működéshez feltétlenül szükséges sütiket telepíti.